A sivatag közepén elterülő Holt-tenger, miként a neve is sugallja, különös, hátborzongatóan élettelen vidék, amely már a Bibliában is a spirituális pusztaság jelképeként szerepelt. Valójában nem más, mint egy lefolyástalan sós tó, kb. 400 m-rel a tengerszint alatt, egy olyan vidéken, ahol a hőmérséklet nyaranta jócskán meghaladja a 40 °C-ot. Ebben a rendkívül sós vízben csupán néhány baktérium és különleges körülményekhez alkalmazkodott növényfaj képes életben maradni. A páratartalom és a tavat tápláló folyókból érkező víz változó mennyisége következtében a vízszint akár 60 cm-rel is emelkedik, illetve apad. Ennek eredményeként a só leülepszik, dombok és oszlopok hullámzó tájképét alakítva ki.
A bibliai Szodoma és Gomorra városa a hiedelem szerint a tó déli partján állt; a kopár, sóval borított vidék létrejöttét a két város pusztulásának számlájára írják. Isten, mivel nem kívánta megbüntetni Lótot és családját, Szodoma egyedüli erényes lakóit, megengedte nekik, hogy elmeneküljenek a városból - azon feltétellel, gogy útközben egyetlenegyszer sem nézhetnek hátra. Lót felesége azonban lopva hátrapillantott, és azon nyomban sóbálvánnyá változott.
A Holt-tenger közvetett módon egy modernebb ideológiának is ihletőjévé vált. Itt, a tó közelében húzódó barlangokban bukkantak rá a Holt-tengeri tekercsek néven ismert ősi héber és arab nyelvű kéziratokra. Egyesek szerint az esszénusok művei, ezé a kb. 2000 esztendővel ezelőtt virágzott vallási szektáé. Napjainkban az esszénusok iránt megnyilvánuló érdeklődés részben abból ered, amely szerint ezek az emberek teljes harmóniában éltek a természettel, és eljutottak annak felismeréséig, hogy a Földön létező valamennyi élet egyetlen szent egységet alkot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése