2012. április 18., szerda

Arborétum-túra Magyarországon - NYÁR

JÚNIUS
Tihany - Levendulás


Korának neves gyógynövényszakértője, Bittera Gyula telepítette az első levendulaültetvényt az 1920-as években, Franciaországból hozott szaporítóanyaggal. Addig Magyarországon csak a középkori kolostorkertekből volt ismert ez a virág. A tihanyi apátságtól bérelte a területet, sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy a levendulából nyert illóolaj-tartalom magasabb volt, mint a franciáé, és a tőzsdén is jegyezni kezdték.
Tihany speciális, félsziget-jellegének köszönhetően a mérések szerint az egyik leggazdagabb hely Magyarországon a napsütéses órák számát tekintve, míg eső ritkán és keveset esik. Ez és a fél-mediterrán éghajlat, a vulkáni alapkőzet mind-mind kedvező a levendulának. Bittera Gyula is felbuzdult a sikeren, s mintegy 100 hektárra növelte a telepítményt. A második világháború után a világhírű levendulás pusztulásnak indult, sok részét beszántották vagy szőlőt telepítettek a helyére. Ami megmaradt, az is elvadult. Végül 1986-ban indult újra a termesztés, először az ó-levendulásban, majd új területeken is.
Ha júniusban erre látogatunk, a Külső-tóval szemben lévő héthektáros ültetvényen lila mezők fogadják az ide érkezőket. A virágzás idején szakemberek kalauzolásával szerveznek nyílt túrákat a levendulás megtekintésére, s a helyiek Levendula Fesztivált is tartanak.
Tihany Google térképen

JÚLIUS
Szegedi Füvészkert - Indiai lótusz a tavon

A Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjének tavában található Közép-Európa legnagyobb szabadtéri indiailótusz-állománya. Győrffy István egyik gyűjtőútja során talált rá az indiai lótuszra, 1932-ben az óföldeáki Návay-kastély parkjában. Az itteni tóból származtak az első füvészkerti tövek, melyeket lovas kocsin szállítottak ide. 
A lótusz, mely a keleti világ egyik legfontosabb spirituális jelképe, a megvalósult tökéletességet, az idő örök körfogását szimbolizálja. A növény első levelei már májusban megmutatkoznak a víz felszínén, igazi szépsége azonban július-augusztusban bontakozik ki. Ekkor a tavat zöld levélszőnyeg és a belőle kiemelkedő rózsaszín virágok tömkelege borítja. 
A tófenék közelében egész évben folyamatosan 22 fokos artézi víz áramlik. Ez megfelelő hőmérsékleten tartja a fagyos napokon is a növényt, így éli túl a mi hideg telünket. A tóban látható sötét rózsaszínű virágok mellett fehér változata is létezik a növénynek. Lótusz-effektusnak nevezik azt a jelenséget, hogy ha a levelére víz kerül, cseppekké áll össze és lepereg róla.

AUGUSZTUS
Szarvasi Arborétum - A barátcserje és a végzetfa virága

A nyár utolsó hónapjában két különleges növény is virágzik a Szarvasi Arborétumban. A kései végzetfa fehér virágai erőteljes jázminillatot árasztanak maguk körül. Maga a növény kistermetű fa vagy inkább nagy bokor. Szomszédságában az igazán különleges, a Földközi-tenger vidékén őshonos barátcserje borul virágba. Nevét azért kapta, mert egykor a kolostorokban élő, nőtlenségi fogadalmat tévő szerzetesek e növény kivonatát fogyasztották szüzességi fogadalmuk megtartásához. Azt tartották róla, hogy csökkenti a nemi vágyat, a görög nők is ezért adtak barátcserjét férjüknek, ha már nem akartak több gyereket vállalni.
A növény igen látványos: 1-3 méter magasra növő , terebélyes, lombhullató cserje. Levele jellegzetes aromás illattal bír, hajoljunk hozzá közelebb, hogy érezzük! Augusztustól októberig virágzik, amikor sok már cserje már nem. Az arborétumban négy idősebb példány található a kilátó alatti gyepen, amelyek gyönyörű lila gömbökként díszítik az augusztusi kertet. Magasságuk mára meghaladta a 2 métert. 
Az arborétumi példányok magja jól csírázik. A magról nevelt kis növényeknek nagy a keletje az arborétum árudájában, amikor az idős példányok virítanak. Akinek nincs akkora hely a kertjében, hogy egy 2-3 méteres "gombóc" elférjen, az tavasszal nyírja vissza a még ki nem hajtott vesszőket, így jövőre saját barátcserjében gyönyörködhet.

2012. április 11., szerda

Az Ingókövek

Kocka-kő
A Velencei-hegység Magyarország egyetlen gránit alapkőzetű hegysége és mint ilyen az ország földtani értelemben legöregebb tájegysége. A Velencei-hegységben Pákozd községtől északra a Sárhegy legmagasabb pontja és az ettől K-DK-re eső területen a gránit kisebb-nagyobb sziklacsoportokat alkot, amelyek jellegzetes alakjukat a szél és az esővíz együttes hatásának köszönhetik.

A kemény, tömött, vízzáró kőzetet repedések szelik keresztül-kasul. A repedések a gránit tömegét, nagy négyszögletes hasábokra tagolják és ezeken a felszíneken folyik a kőzet aprózódása, mállása. A felszín mállása folytán a gránittömbök sarkai legömbölyödtek, a tömbök elváltak egymástól és sajátos képződmények az úgynevezett “ingókövek” jöttek létre. Egyes tömbök élükkel támaszkodnak csupán a sziklára, amelyen kimozdulhatnak anélkül, hogy eldőlnének. Ezen alakzatok legszebb példányait megőrzi a természetvédelmi terület.
Ingókövet nemcsak gránitból találhatunk a területen, a Meleg-hegy gerincén álló Likas-kő anyaga kvarcit.
Likas-kő
A Pákozdi-ingókövek nevezetesebb formációi a Sár-hegy (226 m) keleti oldalában emelkedő Gomba-kő és Kis-Cipó, valamint az ettől északra, a Pogány-kő (241 m) csúcsa körül elszórt Pogány-kő, Oroszlán-szikla, Kocka-kő és Pandúr-kő. 
Pandúr-kő

A Pákozdi-ingókövek a település felől több, kerékpárral is járható turistaúton megközelíthetőek, itt vezet az országos kéktúra útvonala, emellett az ingóköveket az 1994-ben létesített Gránit földtani tanösvény is összeköti. A Pogány-kő csúcsát képező ingóköveken cirill betűs feliratok, „graffitik” emlékeztetnek arra az 1991 előtti időszakra, amikor a területen a Magyarországon állomásozó szovjet hadsereg egyik gyakorlótere helyezkedett el.
Pogány-kő
Sukoró északkeleti határában szintén található egy magányos, a természetvédelmi terület határán kívül eső ingókő-formáció, a Gyapjaszsák. További kisebb sziklacsoportok találhatóak a Sukoró és Nadap között magasodó Gádé-hegy (241 m), Csöntör-hegy (231 m) és Meleg-hegy (352 m) környékén.
A geológiai értékek mellett az itt található vegetáció is védelemre érdemes, hiszen az alapkőzet jellegéből adódóan szintén egyedülálló az országban.